You get up and paint a smile on your face, this is a part of your daily costume
2011. január 30., vasárnap
Ülök.
Ülök a csendben és hallom a hangodat, a tükörbe nézek, de nem látom önmagam. Keserű szavak csak ennyi, ami maradt egy keserű emlék s pár múló pillanat. Szememből elhullik egy apró könnycsepp, tudom, hogy nélküled mindek sokkal könnyebb. De belül szívemet széttépi a bánat, nincs egy árva szó sem, mely elhagyja a számat. Ha te elmész nekem senki, sem marad, ne hagyd, hogy rám dőljenek az ezeréves falak. Te nem látod mit is élek át, lelkem egyetlen segélyszóra vár, hogy kiemelj ebből a sötét tengerből, hogy azt mondhassam te vagy a megmentőm. Szeretném azt érezni újra, hogy szeretsz, szeretném kezemmel fogni a kezed. Reménykedve nézek szét a szobába, szemem téged keres az esti homályba. De érzem nincs több remény, tudom többé már nem vagy az enyém. Hiányod széttörte lelkemet, most már tudom, elvesztettelek. 2011. január 21., péntek
Köszönöm. Folyton csak köszönök mindent, minden egyes szavadat felém. Sokat tanultam tőled. Annyira szeretném ha boldog lennél. Abba a mosolyba még sokan bele fognak szeretni... hidd el... Tudom... Hiányozni fog mindened... a nevetésed, az érintésed a csókjaid. És tudom vissza fogom sírni. Igazad volt, tudtam én is hogy így lesz, de erősnek kell lennem, hiszen ez az élet. Még ha könnyekkel küzdök hónapokig is ...SOSE FELEJTELEK EL. Soha nem leszel számomra Csupán Csak Egy Ember. Mindig is leszel valami, valami fontos, akit sohasem fogok elfelejteni... Emlékzeni fogok rád mindig, ígérem neked.
2011. január 20., csütörtök
hiány.
2011. január 14., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

